Egy történet arról, hogyan veszítjük el, és hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat.

Vajon létezik elrontott élet? Mennyi időt tölthetünk úgy egy kapcsolatban, egy helyzetben vagy akár egy egész életben, hogy közben lassan elveszítjük önmagunkat? És honnan tudjuk, hogy eljött az a pont, amikor már nem akarunk ugyanúgy továbbmenni?

Sheyna a harmincas évei közepén jár, amikor egy váratlan lábtörés egyik napról a másikra megállítja az életét. Miközben hónapokon át a fizikai kiszolgáltatottsággal, a fájdalommal és a rehabilitációval küzd, a párkapcsolatára is egyre nehezebb ugyanazzal a szemmel néznie.

A férfi, akivel az előző négy évét megosztotta, éppen akkor távolodik el tőle, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. Élete egyik legnehezebb időszakában szembesül azzal, amit talán már korábban is érzett, csak sokáig nem akart vagy nem tudott igazán meglátni.

Hónapok vívódása után végül meghozza a döntést: elhagyja a férfit.

A szakítás után azonban új kérdések kezdik foglalkoztatni. Hogyan jutott el odáig, hogy ennyire elveszítette önmagát ebben a kapcsolatban? Miért maradt benne olyan helyzetekben, amelyek fájdalmat okoztak neki? És mit szeretne mostantól másképp?

Miközben a teste lassan gyógyul, a saját történetére is más szemmel kezd nézni. Milyen jeleket nem vett észre? Hol alkalmazkodott túl sokat? Mikor kezdte kevésbé hallani a saját hangját? Mit hitt a szerelemről, a nőiességről és önmagáról – és ezek közül mit szeretne továbbvinni, és mit hagyna végre maga mögött?

Ahogy egyre több mindent megért a múltjából, lassan az is kirajzolódik előtte, hogyan szeretne tovább élni. Újra felfedezi a saját vágyait, a nőiségét, a szabadságát és azt az erőt, amelyre sokáig alig tudott támaszkodni.

A Sheyna tükre igaz történeten alapul. A saját történetemből született. Abból az időszakból, amely engem is arra késztetett, hogy egészen más szemmel nézzek rá arra, hogyan jutottam oda, ahol voltam – és hogyan szeretnék tovább élni.

Ezért számomra ez a könyv jóval több egy szakítás történeténél. Kapcsolatokról, önfeladásról, határokról, veszteségről, nőiségről, szabadságról és újrakezdésről szól. Arról a sokszor fájdalmas folyamatról, amikor elkezdjük észrevenni, hol távolodtunk el önmagunktól, majd apránként újra meghalljuk a saját hangunkat.

Talán ezért tükör. Mert miközben Sheyna történetét olvasod, könnyen lehet, hogy a saját történeted egy darabja néz vissza rád.